külváros

Hungarian

kül- (“external, outside of”) +‎ város (“city”)

külváros (plural külvárosok)

suburb, the outskirts (traditionally chiefly an industrial area with poor population)
Antonym: belváros

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	külváros	külvárosok
accusative	külvárost	külvárosokat
dative	külvárosnak	külvárosoknak
instrumental	külvárossal	külvárosokkal
causal-final	külvárosért	külvárosokért
translative	külvárossá	külvárosokká
terminative	külvárosig	külvárosokig
essive-formal	külvárosként	külvárosokként
essive-modal	—	—
inessive	külvárosban	külvárosokban
superessive	külvároson	külvárosokon
adessive	külvárosnál	külvárosoknál
illative	külvárosba	külvárosokba
sublative	külvárosra	külvárosokra
allative	külvároshoz	külvárosokhoz
elative	külvárosból	külvárosokból
delative	külvárosról	külvárosokról
ablative	külvárostól	külvárosoktól
non-attributive possessive - singular	külvárosé	külvárosoké
non-attributive possessive - plural	külvároséi	külvárosokéi

Possessive forms of külváros
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	külvárosom	külvárosaim
2nd person sing.	külvárosod	külvárosaid
3rd person sing.	külvárosa	külvárosai
1st person plural	külvárosunk	külvárosaink
2nd person plural	külvárosotok	külvárosaitok
3rd person plural	külvárosuk	külvárosaik