kantáta

See also: kantata and kantāta

CzechEdit

PronunciationEdit

NounEdit

kantáta f

  1. cantata

Further readingEdit

  • kantáta in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
  • kantáta in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989

HungarianEdit

EtymologyEdit

From Italian cantata.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkɒntaːtɒ]
  • Hyphenation: kan‧tá‧ta
  • Rhymes: -tɒ

NounEdit

kantáta (plural kantáták)

  1. (music) cantata (vocal composition accompanied by instruments)

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kantáta kantáták
accusative kantátát kantátákat
dative kantátának kantátáknak
instrumental kantátával kantátákkal
causal-final kantátáért kantátákért
translative kantátává kantátákká
terminative kantátáig kantátákig
essive-formal kantátaként kantátákként
essive-modal
inessive kantátában kantátákban
superessive kantátán kantátákon
adessive kantátánál kantátáknál
illative kantátába kantátákba
sublative kantátára kantátákra
allative kantátához kantátákhoz
elative kantátából kantátákból
delative kantátáról kantátákról
ablative kantátától kantátáktól
non-attributive
possessive - singular
kantátáé kantátáké
non-attributive
possessive - plural
kantátáéi kantátákéi
Possessive forms of kantáta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kantátám kantátáim
2nd person sing. kantátád kantátáid
3rd person sing. kantátája kantátái
1st person plural kantátánk kantátáink
2nd person plural kantátátok kantátáitok
3rd person plural kantátájuk kantátáik

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further readingEdit