kecske

Hungarian

kecske

Etymology

Of debated origin:

1. From a Turkic language. Compare Turkish keçi, Chuvash качака (kač̬ak̬a).
2. Native word. From an otherwise unattested stem + -ke (diminutive suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛt͡ʃkɛ]
• Hyphenation: kecs‧ke
• Rhymes: -kɛ

Noun

kecske (plural kecskék)

1. goat

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kecske	kecskék
accusative	kecskét	kecskéket
dative	kecskének	kecskéknek
instrumental	kecskével	kecskékkel
causal-final	kecskéért	kecskékért
translative	kecskévé	kecskékké
terminative	kecskéig	kecskékig
essive-formal	kecskeként	kecskékként
essive-modal	—	—
inessive	kecskében	kecskékben
superessive	kecskén	kecskéken
adessive	kecskénél	kecskéknél
illative	kecskébe	kecskékbe
sublative	kecskére	kecskékre
allative	kecskéhez	kecskékhez
elative	kecskéből	kecskékből
delative	kecskéről	kecskékről
ablative	kecskétől	kecskéktől
non-attributive possessive - singular	kecskéé	kecskéké
non-attributive possessive - plural	kecskééi	kecskékéi

Possessive forms of kecske
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kecském	kecskéim
2nd person sing.	kecskéd	kecskéid
3rd person sing.	kecskéje	kecskéi
1st person plural	kecskénk	kecskéink
2nd person plural	kecskétek	kecskéitek
3rd person plural	kecskéjük	kecskéik

Derived terms

Compound words

• bezoárkecske
• házikecske
• kecskeszakáll
• vadkecske

 

Expressions

• kőszáli kecske
• pödröttszarvú kecske

 

Further reading

• kecske in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN