kefe

See also: Kefe

Hungarian

Kefe (A) and ecset (B)

Etymology

From Ottoman Turkish كفه (kefe, “brush”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛfɛ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ke‧fe
• Rhymes: -fɛ

Noun

kefe (plural kefék)

1. brush (for rough cleaning)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kefe	kefék
accusative	kefét	keféket
dative	kefének	keféknek
instrumental	kefével	kefékkel
causal-final	keféért	kefékért
translative	kefévé	kefékké
terminative	keféig	kefékig
essive-formal	kefeként	kefékként
essive-modal	—	—
inessive	kefében	kefékben
superessive	kefén	keféken
adessive	kefénél	keféknél
illative	kefébe	kefékbe
sublative	kefére	kefékre
allative	keféhez	kefékhez
elative	keféből	kefékből
delative	keféről	kefékről
ablative	kefétől	keféktől
non-attributive possessive - singular	keféé	keféké
non-attributive possessive - plural	kefééi	kefékéi

Possessive forms of kefe
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kefém	keféim
2nd person sing.	keféd	keféid
3rd person sing.	keféje	keféi
1st person plural	kefénk	keféink
2nd person plural	kefétek	keféitek
3rd person plural	keféjük	keféik

Derived terms

• kefél

 

Compound words

• cipőkefe
• fogkefe
• hajkefe
• kefehaj
• kefekötő
• körömkefe
• vécékefe

 

See also

• ecset
• seprű

 

Further reading

• kefe in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Turkish

Etymology

From Ottoman Turkish كفه, from Arabic كَفَّة (kaffa), from Arabic كَفّ (kaff).

Noun

kefe

1. scale-pan

References

• Redhouse, James W. (1890) “كفه”, in A Turkish and English Lexicon‎^[1], Constantinople: A. H. Boyajian, page 1557