HungarianEdit

EtymologyEdit

Probably from a Slavic language. Compare Slovene ščet.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈɛt͡ʃɛt]
  • (file)
  • Hyphenation: ecset
  • Rhymes: -ɛt

NounEdit

ecset (plural ecsetek)

  1. brush

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ecset ecsetek
accusative ecsetet ecseteket
dative ecsetnek ecseteknek
instrumental ecsettel ecsetekkel
causal-final ecsetért ecsetekért
translative ecsetté ecsetekké
terminative ecsetig ecsetekig
essive-formal ecsetként ecsetekként
essive-modal
inessive ecsetben ecsetekben
superessive ecseten ecseteken
adessive ecsetnél ecseteknél
illative ecsetbe ecsetekbe
sublative ecsetre ecsetekre
allative ecsethez ecsetekhez
elative ecsetből ecsetekből
delative ecsetről ecsetekről
ablative ecsettől ecsetektől
non-attributive
possessive - singular
ecseté ecseteké
non-attributive
possessive - plural
ecsetéi ecsetekéi
Possessive forms of ecset
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ecsetem ecseteim
2nd person sing. ecseted ecseteid
3rd person sing. ecsete ecsetei
1st person plural ecsetünk ecseteink
2nd person plural ecsetetek ecseteitek
3rd person plural ecsetük ecseteik

Derived termsEdit

(Compound words):

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN