keltés

Hungarian

kelt (“to arouse, raise, stir, produce, provoke, excite, inspire, give rise to”) +‎ -és (noun-forming suffix)

keltés (usually uncountable, plural keltések)

(chiefly with the possessive suffix and in compound words) verbal noun of kelt (the act of arousing, producing etc. some effect)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	keltés	keltések
accusative	keltést	keltéseket
dative	keltésnek	keltéseknek
instrumental	keltéssel	keltésekkel
causal-final	keltésért	keltésekért
translative	keltéssé	keltésekké
terminative	keltésig	keltésekig
essive-formal	keltésként	keltésekként
essive-modal	—	—
inessive	keltésben	keltésekben
superessive	keltésen	keltéseken
adessive	keltésnél	keltéseknél
illative	keltésbe	keltésekbe
sublative	keltésre	keltésekre
allative	keltéshez	keltésekhez
elative	keltésből	keltésekből
delative	keltésről	keltésekről
ablative	keltéstől	keltésektől
non-attributive possessive - singular	keltésé	keltéseké
non-attributive possessive - plural	keltéséi	keltésekéi

Compound words