kertes

Danish

Noun

kertes c

1. indefinite genitive singular of kerte

Hungarian

Etymology

kert (“garden”) +‎ -es (“having, with”, adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛrtɛʃ]
• Hyphenation: ker‧tes
• Rhymes: -ɛʃ

Adjective

kertes (not comparable)

1. having a garden, with a garden

   kertes ház ― a house with a garden

Declension

Inflection of kertes
	singular	plural
nominative	kertes	kertesek
accusative	kerteset kertest	kerteseket
dative	kertesnek	kerteseknek
instrumental	kertessel	kertesekkel
causal-final	kertesért	kertesekért
translative	kertessé	kertesekké
terminative	kertesig	kertesekig
essive-formal	kertesként	kertesekként
essive-modal	—	—
inessive	kertesben	kertesekben
superessive	kertesen	kerteseken
adessive	kertesnél	kerteseknél
illative	kertesbe	kertesekbe
sublative	kertesre	kertesekre
allative	kerteshez	kertesekhez
elative	kertesből	kertesekből
delative	kertesről	kertesekről
ablative	kertestől	kertesektől
non-attributive possessive - singular	kertesé	kerteseké
non-attributive possessive - plural	kerteséi	kertesekéi

Further reading

• kertes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN