kettősség

Hungarian

Etymology

kettős +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛtːøːʃːeːɡ]
• Hyphenation: ket‧tős‧ség

Noun

kettősség (plural kettősségek)

1. duality

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kettősség	kettősségek
accusative	kettősséget	kettősségeket
dative	kettősségnek	kettősségeknek
instrumental	kettősséggel	kettősségekkel
causal-final	kettősségért	kettősségekért
translative	kettősséggé	kettősségekké
terminative	kettősségig	kettősségekig
essive-formal	kettősségként	kettősségekként
essive-modal	—	—
inessive	kettősségben	kettősségekben
superessive	kettősségen	kettősségeken
adessive	kettősségnél	kettősségeknél
illative	kettősségbe	kettősségekbe
sublative	kettősségre	kettősségekre
allative	kettősséghez	kettősségekhez
elative	kettősségből	kettősségekből
delative	kettősségről	kettősségekről
ablative	kettősségtől	kettősségektől
non-attributive possessive - singular	kettősségé	kettősségeké
non-attributive possessive - plural	kettősségéi	kettősségekéi

Possessive forms of kettősség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kettősségem	kettősségeim
2nd person sing.	kettősséged	kettősségeid
3rd person sing.	kettőssége	kettősségei
1st person plural	kettősségünk	kettősségeink
2nd person plural	kettősségetek	kettősségeitek
3rd person plural	kettősségük	kettősségeik

Further reading

• kettősség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN