kimegy

Hungarian

Etymology

ki- +‎ megy

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkimɛɟ]
• Hyphenation: ki‧megy
• Rhymes: -ɛɟ

Verb

kimegy

1. (intransitive) to exit (to go out)

Conjugation

conjugation of kimegy

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kimegyek	kimész (or kimégy)	kimegy	kimegyünk	kimentek	kimennek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	kimentem	kimentél	kiment	kimentünk	kimentetek	kimentek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kimennék	kimennél	kimenne	kimennénk	kimennétek	kimennének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kimenjek	kimenj or kimenjél	kimenjen	kimenjünk	kimenjetek	kimenjenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	kimenni		kimennem	kimenned	kimennie	kimennünk	kimennetek	kimenniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			kimenés or kimenetel	kimenő	kiment	kimenendő	kimenve or kimenvén	kimehet

Derived terms

• kimenetel

 

Further reading

• kimegy in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN