kimenő

HungarianEdit

EtymologyEdit

The kimen- stem of kimegy (to go out) +‎ (present participle suffix).

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈkimɛnøː]
  • Hyphenation: ki‧me‧nő
  • Rhymes: -nøː

VerbEdit

kimenő

  1. present participle of kimegy

AdjectiveEdit

kimenő (not comparable)

  1. outgoing
    kimenő levelekoutgoing mails

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kimenő kimenők
accusative kimenőt kimenőket
dative kimenőnek kimenőknek
instrumental kimenővel kimenőkkel
causal-final kimenőért kimenőkért
translative kimenővé kimenőkké
terminative kimenőig kimenőkig
essive-formal kimenőként kimenőkként
essive-modal
inessive kimenőben kimenőkben
superessive kimenőn kimenőkön
adessive kimenőnél kimenőknél
illative kimenőbe kimenőkbe
sublative kimenőre kimenőkre
allative kimenőhöz kimenőkhöz
elative kimenőből kimenőkből
delative kimenőről kimenőkről
ablative kimenőtől kimenőktől
non-attributive
possessive - singular
kimenőé kimenőké
non-attributive
possessive - plural
kimenőéi kimenőkéi

NounEdit

kimenő

  1. leave (period when one [especially a soldier or a servant] is allowed to be absent; sometimes jokingly the time allowed to be spent away from family)
    Synonyms: szabadnap (day off in general), eltávozás (leave of a soldier or a sailor)
  2. dress uniform, full dress (especially the one worn by servants on their holidays)

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kimenő kimenők
accusative kimenőt kimenőket
dative kimenőnek kimenőknek
instrumental kimenővel kimenőkkel
causal-final kimenőért kimenőkért
translative kimenővé kimenőkké
terminative kimenőig kimenőkig
essive-formal kimenőként kimenőkként
essive-modal
inessive kimenőben kimenőkben
superessive kimenőn kimenőkön
adessive kimenőnél kimenőknél
illative kimenőbe kimenőkbe
sublative kimenőre kimenőkre
allative kimenőhöz kimenőkhöz
elative kimenőből kimenőkből
delative kimenőről kimenőkről
ablative kimenőtől kimenőktől
non-attributive
possessive - singular
kimenőé kimenőké
non-attributive
possessive - plural
kimenőéi kimenőkéi
Possessive forms of kimenő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kimenőm kimenőim
2nd person sing. kimenőd kimenőid
3rd person sing. kimenője kimenői
1st person plural kimenőnk kimenőink
2nd person plural kimenőtök kimenőitek
3rd person plural kimenőjük kimenőik

Further readingEdit

  • kimenő in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.