kombinált

Hungarian

Etymology

kombinál +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkombinaːlt]
• Hyphenation: kom‧bi‧nált
• Rhymes: -aːlt

Verb

kombinált

1. third-person singular indicative past indefinite of kombinál

Participle

kombinált

1. past participle of kombinál

Adjective

kombinált (comparative kombináltabb, superlative legkombináltabb)

1. combined, combination

   kombinált fűtőberendezés ― combination heater

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kombinált	kombináltak
accusative	kombináltat	kombináltakat
dative	kombináltnak	kombináltaknak
instrumental	kombinálttal	kombináltakkal
causal-final	kombináltért	kombináltakért
translative	kombinálttá	kombináltakká
terminative	kombináltig	kombináltakig
essive-formal	kombináltként	kombináltakként
essive-modal	—	—
inessive	kombináltban	kombináltakban
superessive	kombinálton	kombináltakon
adessive	kombináltnál	kombináltaknál
illative	kombináltba	kombináltakba
sublative	kombináltra	kombináltakra
allative	kombinálthoz	kombináltakhoz
elative	kombináltból	kombináltakból
delative	kombináltról	kombináltakról
ablative	kombinálttól	kombináltaktól
non-attributive possessive - singular	kombinálté	kombináltaké
non-attributive possessive - plural	kombináltéi	kombináltakéi

Derived terms

• kombináltan
• kombináltság

 

Further reading

• kombinált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN