konglomerátum

Hungarian

From scientific Latin conglomeratum.^[1] With -átum ending.

konglomerátum (plural konglomerátumok)

conglomerate (a cluster of heterogeneous things)
(geology) conglomerate (a rock consisting of gravel or pebbles embedded in a matrix)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	konglomerátum	konglomerátumok
accusative	konglomerátumot	konglomerátumokat
dative	konglomerátumnak	konglomerátumoknak
instrumental	konglomerátummal	konglomerátumokkal
causal-final	konglomerátumért	konglomerátumokért
translative	konglomerátummá	konglomerátumokká
terminative	konglomerátumig	konglomerátumokig
essive-formal	konglomerátumként	konglomerátumokként
essive-modal	—	—
inessive	konglomerátumban	konglomerátumokban
superessive	konglomerátumon	konglomerátumokon
adessive	konglomerátumnál	konglomerátumoknál
illative	konglomerátumba	konglomerátumokba
sublative	konglomerátumra	konglomerátumokra
allative	konglomerátumhoz	konglomerátumokhoz
elative	konglomerátumból	konglomerátumokból
delative	konglomerátumról	konglomerátumokról
ablative	konglomerátumtól	konglomerátumoktól
non-attributive possessive - singular	konglomerátumé	konglomerátumoké
non-attributive possessive - plural	konglomerátuméi	konglomerátumokéi

Possessive forms of konglomerátum
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	konglomerátumom	konglomerátumaim
2nd person sing.	konglomerátumod	konglomerátumaid
3rd person sing.	konglomerátuma	konglomerátumai
1st person plural	konglomerátumunk	konglomerátumaink
2nd person plural	konglomerátumotok	konglomerátumaitok
3rd person plural	konglomerátumuk	konglomerátumaik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN