Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From Latin cōnspīrātiō ‎(agreement, union, unanimity)[1], from cōnspīrō ‎(to agree, plot) with +‎ -áció ending.

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkonʃpiraːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: kons‧pi‧rá‧ció

NounEdit

konspiráció ‎(plural konspirációk)

  1. conspiracy

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative konspiráció konspirációk
accusative konspirációt konspirációkat
dative konspirációnak konspirációknak
instrumental konspirációval konspirációkkal
causal-final konspirációért konspirációkért
translative konspirációvá konspirációkká
terminative konspirációig konspirációkig
essive-formal konspirációként konspirációkként
essive-modal
inessive konspirációban konspirációkban
superessive konspiráción konspirációkon
adessive konspirációnál konspirációknál
illative konspirációba konspirációkba
sublative konspirációra konspirációkra
allative konspirációhoz konspirációkhoz
elative konspirációból konspirációkból
delative konspirációról konspirációkról
ablative konspirációtól konspirációktól
Possessive forms of konspiráció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. konspirációm konspirációim
2nd person sing. konspirációd konspirációid
3rd person sing. konspirációja konspirációi
1st person plural konspirációnk konspirációink
2nd person plural konspirációtok konspirációitok
3rd person plural konspirációjuk konspirációik

SynonymsEdit

Related termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2
Read in another language