konspirátor

See also: konspirator and konspiratør

Czech

konspirátor m anim

Declension of konspirátor (hard masculine animate)

	singular	plural
nominative	konspirátor	konspirátoři
genitive	konspirátora	konspirátorů
dative	konspirátorovi, konspirátoru	konspirátorům
accusative	konspirátora	konspirátory
vocative	konspirátore	konspirátoři
locative	konspirátorovi, konspirátoru	konspirátorech
instrumental	konspirátorem	konspirátory

From Latin cōnspīrātor (“conspirator, accomplice”).^[1] With -átor ending.

konspirátor (plural konspirátorok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	konspirátor	konspirátorok
accusative	konspirátort	konspirátorokat
dative	konspirátornak	konspirátoroknak
instrumental	konspirátorral	konspirátorokkal
causal-final	konspirátorért	konspirátorokért
translative	konspirátorrá	konspirátorokká
terminative	konspirátorig	konspirátorokig
essive-formal	konspirátorként	konspirátorokként
essive-modal	—	—
inessive	konspirátorban	konspirátorokban
superessive	konspirátoron	konspirátorokon
adessive	konspirátornál	konspirátoroknál
illative	konspirátorba	konspirátorokba
sublative	konspirátorra	konspirátorokra
allative	konspirátorhoz	konspirátorokhoz
elative	konspirátorból	konspirátorokból
delative	konspirátorról	konspirátorokról
ablative	konspirátortól	konspirátoroktól
non-attributive possessive - singular	konspirátoré	konspirátoroké
non-attributive possessive - plural	konspirátoréi	konspirátorokéi

Possessive forms of konspirátor
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	konspirátorom	konspirátoraim
2nd person sing.	konspirátorod	konspirátoraid
3rd person sing.	konspirátora	konspirátorai
1st person plural	konspirátorunk	konspirátoraink
2nd person plural	konspirátorotok	konspirátoraitok
3rd person plural	konspirátoruk	konspirátoraik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN