kontextus

Hungarian

Etymology

From Latin contextus.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkontɛkstuʃ]
• Hyphenation: kon‧tex‧tus
• Rhymes: -uʃ

Noun

kontextus (plural kontextusok)

1. context

   Synonyms: szövegkörnyezet, szövegösszefüggés

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kontextus	kontextusok
accusative	kontextust	kontextusokat
dative	kontextusnak	kontextusoknak
instrumental	kontextussal	kontextusokkal
causal-final	kontextusért	kontextusokért
translative	kontextussá	kontextusokká
terminative	kontextusig	kontextusokig
essive-formal	kontextusként	kontextusokként
essive-modal	—	—
inessive	kontextusban	kontextusokban
superessive	kontextuson	kontextusokon
adessive	kontextusnál	kontextusoknál
illative	kontextusba	kontextusokba
sublative	kontextusra	kontextusokra
allative	kontextushoz	kontextusokhoz
elative	kontextusból	kontextusokból
delative	kontextusról	kontextusokról
ablative	kontextustól	kontextusoktól
non-attributive possessive - singular	kontextusé	kontextusoké
non-attributive possessive - plural	kontextuséi	kontextusokéi

Possessive forms of kontextus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kontextusom	kontextusaim
2nd person sing.	kontextusod	kontextusaid
3rd person sing.	kontextusa	kontextusai
1st person plural	kontextusunk	kontextusaink
2nd person plural	kontextusotok	kontextusaitok
3rd person plural	kontextusuk	kontextusaik