kormányfő
Hungarian
editEtymology
editPronunciation
editNoun
editkormányfő (plural kormányfők)
Declension
editInflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kormányfő | kormányfők |
accusative | kormányfőt | kormányfőket |
dative | kormányfőnek | kormányfőknek |
instrumental | kormányfővel | kormányfőkkel |
causal-final | kormányfőért | kormányfőkért |
translative | kormányfővé | kormányfőkké |
terminative | kormányfőig | kormányfőkig |
essive-formal | kormányfőként | kormányfőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | kormányfőben | kormányfőkben |
superessive | kormányfőn | kormányfőkön |
adessive | kormányfőnél | kormányfőknél |
illative | kormányfőbe | kormányfőkbe |
sublative | kormányfőre | kormányfőkre |
allative | kormányfőhöz | kormányfőkhöz |
elative | kormányfőből | kormányfőkből |
delative | kormányfőről | kormányfőkről |
ablative | kormányfőtől | kormányfőktől |
non-attributive possessive - singular |
kormányfőé | kormányfőké |
non-attributive possessive - plural |
kormányfőéi | kormányfőkéi |
Possessive forms of kormányfő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kormányfőm | kormányfőim |
2nd person sing. | kormányfőd | kormányfőid |
3rd person sing. | kormányfője | kormányfői |
1st person plural | kormányfőnk | kormányfőink |
2nd person plural | kormányfőtök | kormányfőitek |
3rd person plural | kormányfőjük | kormányfőik |
Further reading
edit- kormányfő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN