labirintus

Hungarian

From Latin labyrinthus (“maze”), from Ancient Greek λαβύρινθος (labúrinthos, “maze”).^[1]

labirintus (plural labirintusok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	labirintus	labirintusok
accusative	labirintust	labirintusokat
dative	labirintusnak	labirintusoknak
instrumental	labirintussal	labirintusokkal
causal-final	labirintusért	labirintusokért
translative	labirintussá	labirintusokká
terminative	labirintusig	labirintusokig
essive-formal	labirintusként	labirintusokként
essive-modal	—	—
inessive	labirintusban	labirintusokban
superessive	labirintuson	labirintusokon
adessive	labirintusnál	labirintusoknál
illative	labirintusba	labirintusokba
sublative	labirintusra	labirintusokra
allative	labirintushoz	labirintusokhoz
elative	labirintusból	labirintusokból
delative	labirintusról	labirintusokról
ablative	labirintustól	labirintusoktól
non-attributive possessive - singular	labirintusé	labirintusoké
non-attributive possessive - plural	labirintuséi	labirintusokéi

Possessive forms of labirintus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	labirintusom	labirintusaim
2nd person sing.	labirintusod	labirintusaid
3rd person sing.	labirintusa	labirintusai
1st person plural	labirintusunk	labirintusaink
2nd person plural	labirintusotok	labirintusaitok
3rd person plural	labirintusuk	labirintusaik

^ labirintus in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)