See also: magus

Hungarian

edit

Etymology

edit

From Latin magus, from Ancient Greek μάγος (mágos, magician).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈmaːɡuʃ]
  • Hyphenation: má‧gus
  • Rhymes: -uʃ

Noun

edit

mágus (plural mágusok)

  1. magician
    Synonyms: bűvész, illuzionista, varázsló

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mágus mágusok
accusative mágust mágusokat
dative mágusnak mágusoknak
instrumental mágussal mágusokkal
causal-final mágusért mágusokért
translative mágussá mágusokká
terminative mágusig mágusokig
essive-formal mágusként mágusokként
essive-modal
inessive mágusban mágusokban
superessive máguson mágusokon
adessive mágusnál mágusoknál
illative mágusba mágusokba
sublative mágusra mágusokra
allative mágushoz mágusokhoz
elative mágusból mágusokból
delative mágusról mágusokról
ablative mágustól mágusoktól
non-attributive
possessive - singular
mágusé mágusoké
non-attributive
possessive - plural
máguséi mágusokéi
Possessive forms of mágus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mágusom mágusaim
2nd person sing. mágusod mágusaid
3rd person sing. mágusa mágusai
1st person plural mágusunk mágusaink
2nd person plural mágusotok mágusaitok
3rd person plural mágusuk mágusaik

References

edit
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

edit
  • mágus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN