See also: madar, mãdar, and Maďar

HungarianEdit

EtymologyEdit

Of unknown origin.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈmɒdaːr]
  • (file)
  • Rhymes: -aːr
  • Hyphenation: ma‧dár

NounEdit

madár (plural madarak)

  1. bird, fowl

DeclensionEdit

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative madár madarak
accusative madarat madarakat
dative madárnak madaraknak
instrumental madárral madarakkal
causal-final madárért madarakért
translative madárrá madarakká
terminative madárig madarakig
essive-formal madárként madarakként
essive-modal
inessive madárban madarakban
superessive madáron madarakon
adessive madárnál madaraknál
illative madárba madarakba
sublative madárra madarakra
allative madárhoz madarakhoz
elative madárból madarakból
delative madárról madarakról
ablative madártól madaraktól
non-attributive
possessive - singular
madáré madaraké
non-attributive
possessive - plural
madáréi madarakéi
Possessive forms of madár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. madaram madaraim
2nd person sing. madarad madaraid
3rd person sing. madara madarai
1st person plural madarunk madaraink
2nd person plural madaratok madaraitok
3rd person plural madaruk madaraik

Derived termsEdit

Compound words
Expressions

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • madár in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.