megalakult

Hungarian

Etymology

megalakul +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡɒlɒkult]
• Hyphenation: meg‧ala‧kult

Verb

megalakult

1. third-person singular indicative past indefinite of megalakul

Participle

megalakult

1. past participle of megalakul

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	megalakult	megalakultak
accusative	megalakultat	megalakultakat
dative	megalakultnak	megalakultaknak
instrumental	megalakulttal	megalakultakkal
causal-final	megalakultért	megalakultakért
translative	megalakulttá	megalakultakká
terminative	megalakultig	megalakultakig
essive-formal	megalakultként	megalakultakként
essive-modal	—	—
inessive	megalakultban	megalakultakban
superessive	megalakulton	megalakultakon
adessive	megalakultnál	megalakultaknál
illative	megalakultba	megalakultakba
sublative	megalakultra	megalakultakra
allative	megalakulthoz	megalakultakhoz
elative	megalakultból	megalakultakból
delative	megalakultról	megalakultakról
ablative	megalakulttól	megalakultaktól
non-attributive possessive - singular	megalakulté	megalakultaké
non-attributive possessive - plural	megalakultéi	megalakultakéi