megnyugtató

Hungarian

Etymology

megnyugtat +‎ -ó

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡɲuktɒtoː]
• Hyphenation: meg‧nyug‧ta‧tó
• Rhymes: -toː

Participle

megnyugtató

1. present participle of megnyugtat

Adjective

megnyugtató (comparative megnyugtatóbb, superlative legmegnyugtatóbb)

1. comforting, soothing, reassuring

Declension

Inflection of megnyugtató
	singular	plural
nominative	megnyugtató	megnyugtatók megnyugtatóak
accusative	megnyugtatót	megnyugtatókat megnyugtatóakat
dative	megnyugtatónak	megnyugtatóknak megnyugtatóaknak
instrumental	megnyugtatóval	megnyugtatókkal megnyugtatóakkal
causal-final	megnyugtatóért	megnyugtatókért megnyugtatóakért
translative	megnyugtatóvá	megnyugtatókká megnyugtatóakká
terminative	megnyugtatóig	megnyugtatókig megnyugtatóakig
essive-formal	megnyugtatóként	megnyugtatókként megnyugtatóakként
essive-modal	—	—
inessive	megnyugtatóban	megnyugtatókban megnyugtatóakban
superessive	megnyugtatón	megnyugtatókon megnyugtatóakon
adessive	megnyugtatónál	megnyugtatóknál megnyugtatóaknál
illative	megnyugtatóba	megnyugtatókba megnyugtatóakba
sublative	megnyugtatóra	megnyugtatókra megnyugtatóakra
allative	megnyugtatóhoz	megnyugtatókhoz megnyugtatóakhoz
elative	megnyugtatóból	megnyugtatókból megnyugtatóakból
delative	megnyugtatóról	megnyugtatókról megnyugtatóakról
ablative	megnyugtatótól	megnyugtatóktól megnyugtatóaktól
non-attributive possessive - singular	megnyugtatóé	megnyugtatóké megnyugtatóaké
non-attributive possessive - plural	megnyugtatóéi	megnyugtatókéi megnyugtatóakéi

Further reading

• megnyugtató in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN