megun

Hungarian

Etymology

meg- +‎ un

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡun]
• Hyphenation: meg‧un
• Rhymes: -un

Verb

megun

1. (transitive) to be bored with, to be fed up with, to be tired of, to lose patience with someone or something

Conjugation

conjugation of megun

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megunok	megunsz	megun	megununk	meguntok	megunnak
		Def.	megunom	megunod	megunja	megunjuk	megunjátok	megunják
		2nd-p. o.	megunlak	―
	Past	Indef.	meguntam	meguntál	megunt	meguntunk	meguntatok	meguntak
		Def.	meguntam	meguntad	megunta	meguntuk	meguntátok	megunták
		2nd-p. o.	meguntalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megunnék	megunnál	megunna	megunnánk	megunnátok	megunnának
		Def.	megunnám	megunnád	megunná	megunnánk (or megunnók)	megunnátok	megunnák
		2nd-p. o.	megunnálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megunjak	megunj or megunjál	megunjon	megunjunk	megunjatok	megunjanak
		Def.	megunjam	megund or megunjad	megunja	megunjuk	megunjátok	megunják
		2nd-p. o.	megunjalak	―
Infinitive	megunni		megunnom	megunnod	megunnia	megunnunk	megunnotok	megunniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			megunás	megunó	megunt	megunandó	megunva	megunhat

Derived terms

• megunás

 

Further reading

• megun in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN