Open main menu

HungarianEdit

EtymologyEdit

From Latin minister (attendant, servant, assistant).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈministɛr]
  • (file)
  • Hyphenation: mi‧nisz‧ter

NounEdit

miniszter (plural miniszterek)

  1. minister, secretary (politician who heads a ministry)
    Synonym: ügyér (archaic or journalese; mostly in compounds: külügyér, belügyér, pénzügyér, hadügyér)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative miniszter miniszterek
accusative minisztert minisztereket
dative miniszternek minisztereknek
instrumental miniszterrel miniszterekkel
causal-final miniszterért miniszterekért
translative miniszterré miniszterekké
terminative miniszterig miniszterekig
essive-formal miniszterként miniszterekként
essive-modal
inessive miniszterben miniszterekben
superessive miniszteren minisztereken
adessive miniszternél minisztereknél
illative miniszterbe miniszterekbe
sublative miniszterre miniszterekre
allative miniszterhez miniszterekhez
elative miniszterből miniszterekből
delative miniszterről miniszterekről
ablative minisztertől miniszterektől
Possessive forms of miniszter
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. miniszterem minisztereim
2nd person sing. minisztered minisztereid
3rd person sing. minisztere miniszterei
1st person plural miniszterünk minisztereink
2nd person plural miniszteretek minisztereitek
3rd person plural miniszterük minisztereik

Derived termsEdit

Compound words

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN