Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

mondat +‎ -a(possessive suffix)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈmondɒtɒ]
  • Hyphenation: mon‧da‧ta

NounEdit

mondata

  1. third-person singular (single possession) possessive of mondat

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative mondata
accusative mondatát
dative mondatának
instrumental mondatával
causal-final mondatáért
translative mondatává
terminative mondatáig
essive-formal mondataként
essive-modal mondatául
inessive mondatában
superessive mondatán
adessive mondatánál
illative mondatába
sublative mondatára
allative mondatához
elative mondatából
delative mondatáról
ablative mondatától

ItalianEdit

ParticipleEdit

mondata

  1. feminine singular of mondato

AnagramsEdit