mondata

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

mondat +‎ -a ‎(possessive suffix)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈmondɒtɒ]
  • Hyphenation: mon‧da‧ta

NounEdit

mondata

  1. third-person singular (single possession) possessive of mondat

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative mondata
accusative mondatát
dative mondatának
instrumental mondatával
causal-final mondatáért
translative mondatává
terminative mondatáig
essive-formal mondataként
essive-modal mondatául
inessive mondatában
superessive mondatán
adessive mondatánál
illative mondatába
sublative mondatára
allative mondatához
elative mondatából
delative mondatáról
ablative mondatától

ItalianEdit

ParticipleEdit

mondata

  1. feminine singular of mondato

AnagramsEdit

Read in another language