See also: mondât

Hungarian edit

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈmondɒt]
  • Hyphenation: mon‧dat
  • Rhymes: -ɒt

Etymology 1 edit

mond +‎ -at (noun-forming suffix)

Noun edit

mondat (plural mondatok)

  1. (grammar) sentence
Declension edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mondat mondatok
accusative mondatot mondatokat
dative mondatnak mondatoknak
instrumental mondattal mondatokkal
causal-final mondatért mondatokért
translative mondattá mondatokká
terminative mondatig mondatokig
essive-formal mondatként mondatokként
essive-modal
inessive mondatban mondatokban
superessive mondaton mondatokon
adessive mondatnál mondatoknál
illative mondatba mondatokba
sublative mondatra mondatokra
allative mondathoz mondatokhoz
elative mondatból mondatokból
delative mondatról mondatokról
ablative mondattól mondatoktól
non-attributive
possessive - singular
mondaté mondatoké
non-attributive
possessive - plural
mondatéi mondatokéi
Possessive forms of mondat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mondatom mondataim
2nd person sing. mondatod mondataid
3rd person sing. mondata mondatai
1st person plural mondatunk mondataink
2nd person plural mondatotok mondataitok
3rd person plural mondatuk mondataik
Hyponyms edit
Derived terms edit
Compound words

Etymology 2 edit

mond (to say) +‎ -at (causative suffix)

Verb edit

mondat

  1. (transitive) causative of mond: to have someone (-val/-vel) say something
    Miért mondatod ezeket a dolgokat velem?Why do you make me say these things?
Conjugation edit

Further reading edit

  • (sentence): mondat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN