munkaszünet

Hungarian

munka (“work”) +‎ szünet (“rest, break”)

munkaszünet (plural munkaszünetek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	munkaszünet	munkaszünetek
accusative	munkaszünetet	munkaszüneteket
dative	munkaszünetnek	munkaszüneteknek
instrumental	munkaszünettel	munkaszünetekkel
causal-final	munkaszünetért	munkaszünetekért
translative	munkaszünetté	munkaszünetekké
terminative	munkaszünetig	munkaszünetekig
essive-formal	munkaszünetként	munkaszünetekként
essive-modal	—	—
inessive	munkaszünetben	munkaszünetekben
superessive	munkaszüneten	munkaszüneteken
adessive	munkaszünetnél	munkaszüneteknél
illative	munkaszünetbe	munkaszünetekbe
sublative	munkaszünetre	munkaszünetekre
allative	munkaszünethez	munkaszünetekhez
elative	munkaszünetből	munkaszünetekből
delative	munkaszünetről	munkaszünetekről
ablative	munkaszünettől	munkaszünetektől
non-attributive possessive - singular	munkaszüneté	munkaszüneteké
non-attributive possessive - plural	munkaszünetéi	munkaszünetekéi

Possessive forms of munkaszünet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	munkaszünetem	munkaszüneteim
2nd person sing.	munkaszüneted	munkaszüneteid
3rd person sing.	munkaszünete	munkaszünetei
1st person plural	munkaszünetünk	munkaszüneteink
2nd person plural	munkaszünetetek	munkaszüneteitek
3rd person plural	munkaszünetük	munkaszüneteik