Hungarian

edit

Etymology

edit

First attested in 1577. Back-formation from nyomorú.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈɲomor]
  • Hyphenation: nyo‧mor
  • Rhymes: -or

Noun

edit

nyomor (plural nyomorok)

  1. misery, poverty

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative nyomor nyomorok
accusative nyomort nyomorokat
dative nyomornak nyomoroknak
instrumental nyomorral nyomorokkal
causal-final nyomorért nyomorokért
translative nyomorrá nyomorokká
terminative nyomorig nyomorokig
essive-formal nyomorként nyomorokként
essive-modal
inessive nyomorban nyomorokban
superessive nyomoron nyomorokon
adessive nyomornál nyomoroknál
illative nyomorba nyomorokba
sublative nyomorra nyomorokra
allative nyomorhoz nyomorokhoz
elative nyomorból nyomorokból
delative nyomorról nyomorokról
ablative nyomortól nyomoroktól
non-attributive
possessive - singular
nyomoré nyomoroké
non-attributive
possessive - plural
nyomoréi nyomorokéi
Possessive forms of nyomor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyomorom nyomoraim
2nd person sing. nyomorod nyomoraid
3rd person sing. nyomora nyomorai
1st person plural nyomorunk nyomoraink
2nd person plural nyomorotok nyomoraitok
3rd person plural nyomoruk nyomoraik

Derived terms

edit
Compound words

References

edit
  1. ^ nyomor in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • nyomor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN