nyomorú

Hungarian

Etymology

First attested in c. 1456. From the same otherwise unattested nyomor- stem as nyomorék (“disabled”) +‎ -ú (obsolete present-participle suffix).^[1]^[2]^[3]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈɲomoruː]
Hyphenation: nyo‧mo‧rú
Rhymes: -ruː

Adjective

nyomorú (comparative nyomorúbb, superlative legnyomorúbb)

(rare, literary) miserable, having misery
Synonym: szánalmas

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyomorú	nyomorúak
accusative	nyomorút	nyomorúakat
dative	nyomorúnak	nyomorúaknak
instrumental	nyomorúval	nyomorúakkal
causal-final	nyomorúért	nyomorúakért
translative	nyomorúvá	nyomorúakká
terminative	nyomorúig	nyomorúakig
essive-formal	nyomorúként	nyomorúakként
essive-modal	—	—
inessive	nyomorúban	nyomorúakban
superessive	nyomorún	nyomorúakon
adessive	nyomorúnál	nyomorúaknál
illative	nyomorúba	nyomorúakba
sublative	nyomorúra	nyomorúakra
allative	nyomorúhoz	nyomorúakhoz
elative	nyomorúból	nyomorúakból
delative	nyomorúról	nyomorúakról
ablative	nyomorútól	nyomorúaktól
non-attributive possessive - singular	nyomorúé	nyomorúaké
non-attributive possessive - plural	nyomorúéi	nyomorúakéi

Derived terms

References

^ nyomorú in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations
^ nyomorú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
^ nyomorék in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN