nyomorú
Hungarian edit
Etymology edit
First attested in c. 1456. From the same otherwise unattested nyomor- stem as nyomorék (“disabled”) + -ú.[1][2]
Pronunciation edit
Adjective edit
nyomorú (comparative nyomorúbb, superlative legnyomorúbb)
Declension edit
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | nyomorú | nyomorúak |
| accusative | nyomorút | nyomorúakat |
| dative | nyomorúnak | nyomorúaknak |
| instrumental | nyomorúval | nyomorúakkal |
| causal-final | nyomorúért | nyomorúakért |
| translative | nyomorúvá | nyomorúakká |
| terminative | nyomorúig | nyomorúakig |
| essive-formal | nyomorúként | nyomorúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nyomorúban | nyomorúakban |
| superessive | nyomorún | nyomorúakon |
| adessive | nyomorúnál | nyomorúaknál |
| illative | nyomorúba | nyomorúakba |
| sublative | nyomorúra | nyomorúakra |
| allative | nyomorúhoz | nyomorúakhoz |
| elative | nyomorúból | nyomorúakból |
| delative | nyomorúról | nyomorúakról |
| ablative | nyomorútól | nyomorúaktól |
| non-attributive possessive - singular |
nyomorúé | nyomorúaké |
| non-attributive possessive - plural |
nyomorúéi | nyomorúakéi |
Derived terms edit
References edit
- ^ nyomorú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
- ^ nyomorék in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
Further reading edit
- nyomorú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN