Hungarian

edit

Etymology

edit

From German Offensive (attack, offensive).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈofːɛnziːvɒ]
  • Hyphenation: of‧fen‧zí‧va
  • Rhymes: -vɒ

Noun

edit

offenzíva (plural offenzívák)

  1. offensive

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative offenzíva offenzívák
accusative offenzívát offenzívákat
dative offenzívának offenzíváknak
instrumental offenzívával offenzívákkal
causal-final offenzíváért offenzívákért
translative offenzívává offenzívákká
terminative offenzíváig offenzívákig
essive-formal offenzívaként offenzívákként
essive-modal
inessive offenzívában offenzívákban
superessive offenzíván offenzívákon
adessive offenzívánál offenzíváknál
illative offenzívába offenzívákba
sublative offenzívára offenzívákra
allative offenzívához offenzívákhoz
elative offenzívából offenzívákból
delative offenzíváról offenzívákról
ablative offenzívától offenzíváktól
non-attributive
possessive - singular
offenzíváé offenzíváké
non-attributive
possessive - plural
offenzíváéi offenzívákéi
Possessive forms of offenzíva
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. offenzívám offenzíváim
2nd person sing. offenzívád offenzíváid
3rd person sing. offenzívája offenzívái
1st person plural offenzívánk offenzíváink
2nd person plural offenzívátok offenzíváitok
3rd person plural offenzívájuk offenzíváik

References

edit
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

edit