ordináré

See also: ordinare and ordinäre

Hungarian edit

From German ordinär (“vulgar, uncouth, ordinary”), from French ordinaire (“ordinary”), from Latin ōrdinārius (“orderly, regular, ordinary”), from ōrdō (“order”).

ordináré (comparative ordinárébb, superlative legordinárébb)^[1]^[2]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	ordináré	ordinárék
accusative	ordinárét	ordinárékat
dative	ordinárénak	ordináréknak
instrumental	ordináréval	ordinárékkal
causal-final	ordináréért	ordinárékért
translative	ordinárévá	ordinárékká
terminative	ordináréig	ordinárékig
essive-formal	ordináréként	ordinárékként
essive-modal	—	—
inessive	ordináréban	ordinárékban
superessive	ordinárén	ordinárékon
adessive	ordinárénál	ordináréknál
illative	ordináréba	ordinárékba
sublative	ordináréra	ordinárékra
allative	ordináréhoz	ordinárékhoz
elative	ordináréból	ordinárékból
delative	ordináréról	ordinárékról
ablative	ordinárétól	ordináréktól
non-attributive possessive - singular	ordináréé	ordináréké
non-attributive possessive - plural	ordinárééi	ordinárékéi

^
“ordináré ④ mn ordenáré” at ordináré in ^{The template Template:R:Pusztai 2003 does not use the parameter(s): 1=ordináré
Please see Module:checkparams for help with this warning.}Pusztai, Ferenc (ed.). Magyar értelmező kéziszótár (’A Concise Explanatory Dictionary of Hungarian’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2003. 2nd, expanded and revised edition. →ISBN
^ “ordináré melléknév -bb ordenáré” at ordináré in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN