ováció
See also: ovació
Hungarian edit
Etymology edit
Borrowed from Latin ovātiō (“a triumph, rejoicing”), from ovō (“to exult, rejoice”).[1] With -áció ending.
Pronunciation edit
Noun edit
ováció (plural ovációk)
Declension edit
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ováció | ovációk |
| accusative | ovációt | ovációkat |
| dative | ovációnak | ovációknak |
| instrumental | ovációval | ovációkkal |
| causal-final | ovációért | ovációkért |
| translative | ovációvá | ovációkká |
| terminative | ovációig | ovációkig |
| essive-formal | ovációként | ovációkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ovációban | ovációkban |
| superessive | ováción | ovációkon |
| adessive | ovációnál | ovációknál |
| illative | ovációba | ovációkba |
| sublative | ovációra | ovációkra |
| allative | ovációhoz | ovációkhoz |
| elative | ovációból | ovációkból |
| delative | ovációról | ovációkról |
| ablative | ovációtól | ovációktól |
| non-attributive possessive - singular |
ovációé | ovációké |
| non-attributive possessive - plural |
ovációéi | ovációkéi |
| Possessive forms of ováció | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | ovációm | ovációim |
| 2nd person sing. | ovációd | ovációid |
| 3rd person sing. | ovációja | ovációi |
| 1st person plural | ovációnk | ovációink |
| 2nd person plural | ovációtok | ovációitok |
| 3rd person plural | ovációjuk | ovációik |
References edit
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading edit
- ováció in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN