Open main menu
See also: ovació

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

Borrowed from Latin ovātiō (a triumph, rejoicing), from ovō (to exult, rejoice).[1] With -áció ending.

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈovaːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: ová‧ció

NounEdit

ováció (plural ovációk)

  1. ovation

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative ováció ovációk
accusative ovációt ovációkat
dative ovációnak ovációknak
instrumental ovációval ovációkkal
causal-final ovációért ovációkért
translative ovációvá ovációkká
terminative ovációig ovációkig
essive-formal ovációként ovációkként
essive-modal
inessive ovációban ovációkban
superessive ováción ovációkon
adessive ovációnál ovációknál
illative ovációba ovációkba
sublative ovációra ovációkra
allative ovációhoz ovációkhoz
elative ovációból ovációkból
delative ovációról ovációkról
ablative ovációtól ovációktól
Possessive forms of ováció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ovációm ovációim
2nd person sing. ovációd ovációid
3rd person sing. ovációja ovációi
1st person plural ovációnk ovációink
2nd person plural ovációtok ovációitok
3rd person plural ovációjuk ovációik

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN