Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From French panique ‎(panic), from Latin panicus, from Ancient Greek πανικός ‎(panikós, pertaining to Pan).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): /ˈpaːnik/
  • (file)
  • Hyphenation: pá‧nik

NounEdit

pánik ‎(plural pánikok)

  1. panic

DeclensionEdit

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative pánik pánikok
accusative pánikot pánikokat
dative pániknak pánikoknak
instrumental pánikkal pánikokkal
causal-final pánikért pánikokért
translative pánikká pánikokká
terminative pánikig pánikokig
essive-formal pánikként pánikokként
essive-modal
inessive pánikban pánikokban
superessive pánikon pánikokon
adessive pániknál pánikoknál
illative pánikba pánikokba
sublative pánikra pánikokra
allative pánikhoz pánikokhoz
elative pánikból pánikokból
delative pánikról pánikokról
ablative pániktól pánikoktól
Possessive forms of pánik
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. pánikom pánikjaim
2nd person sing. pánikod pánikjaid
3rd person sing. pánikja pánikjai
1st person plural pánikunk pánikjaink
2nd person plural pánikotok pánikjaitok
3rd person plural pánikjuk pánikjaik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
Read in another language