párám

See also: param

Czech

Alternative forms

• (verb): pářu

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpaːraːm]

Etymology 1

Noun

párám

1. dative plural of pára

Etymology 2

Verb

párám

1. first-person singular present of párat

Hungarian

Etymology

pára +‎ -m (“my”, possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpaːraːm]
• Hyphenation: pá‧rám

Noun

párám

1. first-person singular single-possession possessive of pára

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	párám	—
accusative	párámat	—
dative	párámnak	—
instrumental	párámmal	—
causal-final	párámért	—
translative	párámmá	—
terminative	párámig	—
essive-formal	párámként	—
essive-modal	párámul	—
inessive	párámban	—
superessive	párámon	—
adessive	párámnál	—
illative	párámba	—
sublative	párámra	—
allative	párámhoz	—
elative	párámból	—
delative	párámról	—
ablative	párámtól	—
non-attributive possessive - singular	párámé	—
non-attributive possessive - plural	páráméi	—