Hungarian

edit
 
Hungarian Wikipedia has an article on:
Wikipedia hu

Etymology

edit

Borrowed from English polyhistor, from Ancient Greek πολυί̈στωρ (poluí̈stōr, greatly learned).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈpolihistor]
  • Hyphenation: po‧li‧hisz‧tor
  • Rhymes: -or

Noun

edit

polihisztor (plural polihisztorok)

  1. polyhistor (someone gifted or learned in multiple disciplines)

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative polihisztor polihisztorok
accusative polihisztort polihisztorokat
dative polihisztornak polihisztoroknak
instrumental polihisztorral polihisztorokkal
causal-final polihisztorért polihisztorokért
translative polihisztorrá polihisztorokká
terminative polihisztorig polihisztorokig
essive-formal polihisztorként polihisztorokként
essive-modal
inessive polihisztorban polihisztorokban
superessive polihisztoron polihisztorokon
adessive polihisztornál polihisztoroknál
illative polihisztorba polihisztorokba
sublative polihisztorra polihisztorokra
allative polihisztorhoz polihisztorokhoz
elative polihisztorból polihisztorokból
delative polihisztorról polihisztorokról
ablative polihisztortól polihisztoroktól
non-attributive
possessive - singular
polihisztoré polihisztoroké
non-attributive
possessive - plural
polihisztoréi polihisztorokéi
Possessive forms of polihisztor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. polihisztorom polihisztoraim
2nd person sing. polihisztorod polihisztoraid
3rd person sing. polihisztora polihisztorai
1st person plural polihisztorunk polihisztoraink
2nd person plural polihisztorotok polihisztoraitok
3rd person plural polihisztoruk polihisztoraik

References

edit
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

edit