rántott

Hungarian

Etymology

ránt +‎ -ott

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈraːntotː]
• Hyphenation: rán‧tott

Verb

rántott

1. third-person singular indicative past indefinite of ránt

Participle

rántott

1. past participle of ránt

Adjective

rántott (not comparable)

1. breaded, fried in breadcrumbs

   Synonym: panírozott

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	rántott	rántottak
accusative	rántottat	rántottakat
dative	rántottnak	rántottaknak
instrumental	rántottal	rántottakkal
causal-final	rántottért	rántottakért
translative	rántottá	rántottakká
terminative	rántottig	rántottakig
essive-formal	rántottként	rántottakként
essive-modal	—	—
inessive	rántottban	rántottakban
superessive	rántotton	rántottakon
adessive	rántottnál	rántottaknál
illative	rántottba	rántottakba
sublative	rántottra	rántottakra
allative	rántotthoz	rántottakhoz
elative	rántottból	rántottakból
delative	rántottról	rántottakról
ablative	rántottól	rántottaktól
non-attributive possessive - singular	rántotté	rántottaké
non-attributive possessive - plural	rántottéi	rántottakéi

Derived terms

• rántottan

 

Expressions

• rántott hús

 

Further reading

• (dragged, pulled [participle]): rántott in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (breaded [adjective]): rántott in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN