Hungarian edit

Etymology edit

From German Rate, from Italian rata, from Latin rata.[1]

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈraːtɒ]
  • Hyphenation: rá‧ta
  • Rhymes: -tɒ

Noun edit

ráta (plural ráták)

  1. rate

Declension edit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative ráta ráták
accusative rátát rátákat
dative rátának rátáknak
instrumental rátával rátákkal
causal-final rátáért rátákért
translative rátává rátákká
terminative rátáig rátákig
essive-formal rátaként rátákként
essive-modal
inessive rátában rátákban
superessive rátán rátákon
adessive rátánál rátáknál
illative rátába rátákba
sublative rátára rátákra
allative rátához rátákhoz
elative rátából rátákból
delative rátáról rátákról
ablative rátától rátáktól
non-attributive
possessive - singular
rátáé rátáké
non-attributive
possessive - plural
rátáéi rátákéi
Possessive forms of ráta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rátám rátáim
2nd person sing. rátád rátáid
3rd person sing. rátája rátái
1st person plural rátánk rátáink
2nd person plural rátátok rátáitok
3rd person plural rátájuk rátáik

References edit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading edit

  • ráta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN