rítus

See also: ritus, Ritus, and rītus

Hungarian

From Latin rītus (“rite”).^[1]^[2]

rítus (plural rítusok)

rite, ritual (an established, ceremonious, usually religious act or process)
Synonyms: ceremónia, szertartás
ritual (habitual practice, frequent repetition of the same act)
Synonyms: ceremónia, szertartás

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	rítus	rítusok
accusative	rítust	rítusokat
dative	rítusnak	rítusoknak
instrumental	rítussal	rítusokkal
causal-final	rítusért	rítusokért
translative	rítussá	rítusokká
terminative	rítusig	rítusokig
essive-formal	rítusként	rítusokként
essive-modal	—	—
inessive	rítusban	rítusokban
superessive	rítuson	rítusokon
adessive	rítusnál	rítusoknál
illative	rítusba	rítusokba
sublative	rítusra	rítusokra
allative	rítushoz	rítusokhoz
elative	rítusból	rítusokból
delative	rítusról	rítusokról
ablative	rítustól	rítusoktól
non-attributive possessive - singular	rítusé	rítusoké
non-attributive possessive - plural	rítuséi	rítusokéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN