Open main menu

HungarianEdit

EtymologyEdit

Created by Pál Szemere during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈrɛɡeːɲ]
  • Hyphenation: re‧gény

NounEdit

regény (plural regények)

  1. novel (work of prose fiction)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative regény regények
accusative regényt regényeket
dative regénynek regényeknek
instrumental regénnyel regényekkel
causal-final regényért regényekért
translative regénnyé regényekké
terminative regényig regényekig
essive-formal regényként regényekként
essive-modal
inessive regényben regényekben
superessive regényen regényeken
adessive regénynél regényeknél
illative regénybe regényekbe
sublative regényre regényekre
allative regényhez regényekhez
elative regényből regényekből
delative regényről regényekről
ablative regénytől regényektől
non-attributive
possessive - singular
regényé regényeké
non-attributive
possessive - plural
regényéi regényekéi
Possessive forms of regény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. regényem regényeim
2nd person sing. regényed regényeid
3rd person sing. regénye regényei
1st person plural regényünk regényeink
2nd person plural regényetek regényeitek
3rd person plural regényük regényeik

Derived termsEdit

Compound words

Related termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN