reménytelen

Hungarian

remény (“hope”) +‎ -telen (“-less, without”)

reménytelen (comparative reménytelenebb, superlative legreménytelenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	reménytelen	reménytelenek
accusative	reménytelent	reményteleneket
dative	reménytelennek	reményteleneknek
instrumental	reménytelennel	reménytelenekkel
causal-final	reménytelenért	reménytelenekért
translative	reménytelenné	reménytelenekké
terminative	reménytelenig	reménytelenekig
essive-formal	reménytelenként	reménytelenekként
essive-modal	reménytelenül	—
inessive	reménytelenben	reménytelenekben
superessive	reménytelenen	reményteleneken
adessive	reménytelennél	reményteleneknél
illative	reménytelenbe	reménytelenekbe
sublative	reménytelenre	reménytelenekre
allative	reménytelenhez	reménytelenekhez
elative	reménytelenből	reménytelenekből
delative	reménytelenről	reménytelenekről
ablative	reménytelentől	reménytelenektől
non-attributive possessive - singular	reménytelené	reményteleneké
non-attributive possessive - plural	reménytelenéi	reménytelenekéi