reménytelen

HungarianEdit

EtymologyEdit

remény (hope) +‎ -telen (-less, without)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈrɛmeːɲtɛlɛn]
  • Hyphenation: re‧mény‧te‧len

AdjectiveEdit

reménytelen (comparative reménytelenebb, superlative legreménytelenebb)

  1. hopeless

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative reménytelen reménytelenek
accusative reménytelent reményteleneket
dative reménytelennek reményteleneknek
instrumental reménytelennel reménytelenekkel
causal-final reménytelenért reménytelenekért
translative reménytelenné reménytelenekké
terminative reménytelenig reménytelenekig
essive-formal reménytelenként reménytelenekként
essive-modal reménytelenül
inessive reménytelenben reménytelenekben
superessive reménytelenen reményteleneken
adessive reménytelennél reményteleneknél
illative reménytelenbe reménytelenekbe
sublative reménytelenre reménytelenekre
allative reménytelenhez reménytelenekhez
elative reménytelenből reménytelenekből
delative reménytelenről reménytelenekről
ablative reménytelentől reménytelenektől
non-attributive
possessive - singular
reménytelené reményteleneké
non-attributive
possessive - plural
reménytelenéi reménytelenekéi

Derived termsEdit

Further readingEdit

  • reménytelen in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.