HungarianEdit

EtymologyEdit

From the same onomatopoeic (sound-imitative) root as rémül (to be affected with panic) +‎ -eg (frequentative suffix).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈrɛmɛɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: re‧meg
  • Rhymes: -ɛɡ

VerbEdit

remeg

  1. (intransitive) to shake, quiver
    Synonyms: reszket, rázkódik, rezeg, reng

ConjugationEdit

Derived termsEdit

(With verbal prefixes):

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • remeg in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.