rendhagyó

Hungarian

Etymology

rend (“order”) +‎ hagyó (“leaving”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛnthɒɟoː]
• Hyphenation: rend‧ha‧gyó
• Rhymes: -ɟoː

Adjective

rendhagyó (not generally comparable, comparative rendhagyóbb, superlative legrendhagyóbb)

1. nonstandard, offbeat, uncustomary (not conforming to rules or expectations)
2. (grammar) irregular

   rendhagyó ige ― irregular verb

Declension

Inflection of rendhagyó
	singular	plural
nominative	rendhagyó	rendhagyók rendhagyóak
accusative	rendhagyót	rendhagyókat rendhagyóakat
dative	rendhagyónak	rendhagyóknak rendhagyóaknak
instrumental	rendhagyóval	rendhagyókkal rendhagyóakkal
causal-final	rendhagyóért	rendhagyókért rendhagyóakért
translative	rendhagyóvá	rendhagyókká rendhagyóakká
terminative	rendhagyóig	rendhagyókig rendhagyóakig
essive-formal	rendhagyóként	rendhagyókként rendhagyóakként
essive-modal	—	—
inessive	rendhagyóban	rendhagyókban rendhagyóakban
superessive	rendhagyón	rendhagyókon rendhagyóakon
adessive	rendhagyónál	rendhagyóknál rendhagyóaknál
illative	rendhagyóba	rendhagyókba rendhagyóakba
sublative	rendhagyóra	rendhagyókra rendhagyóakra
allative	rendhagyóhoz	rendhagyókhoz rendhagyóakhoz
elative	rendhagyóból	rendhagyókból rendhagyóakból
delative	rendhagyóról	rendhagyókról rendhagyóakról
ablative	rendhagyótól	rendhagyóktól rendhagyóaktól
non-attributive possessive - singular	rendhagyóé	rendhagyóké rendhagyóaké
non-attributive possessive - plural	rendhagyóéi	rendhagyókéi rendhagyóakéi

Derived terms

• rendhagyóan
• rendhagyóság
• rendhagyó ige

Further reading

• rendhagyó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN