sírom

See also: sirom and širom

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃiːrom]
• Hyphenation: sí‧rom

Etymology 1

From sír (“grave”) +‎ -om (“my”, possessive suffix).

Noun

sírom

1. first-person singular single-possession possessive of sír

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	sírom	—
accusative	síromat	—
dative	síromnak	—
instrumental	sírommal	—
causal-final	síromért	—
translative	sírommá	—
terminative	síromig	—
essive-formal	síromként	—
essive-modal	síromul	—
inessive	síromban	—
superessive	síromon	—
adessive	síromnál	—
illative	síromba	—
sublative	síromra	—
allative	síromhoz	—
elative	síromból	—
delative	síromról	—
ablative	síromtól	—
non-attributive possessive - singular	síromé	—
non-attributive possessive - plural	síroméi	—

Etymology 2

From sír (“to cry”) +‎ -om (personal suffix).

Verb

sírom

1. first-person singular indicative present definite of sír

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• sírom (…) el, el … sírom ― elsírom ― elsír
• sírom (…) ki, ki … sírom ― kisírom ― kisír
• sírom (…) tele, tele … sírom ― telesírom ― telesír
• sírom (…) végig, végig … sírom ― végigsírom ― végigsír
• sírom (…) vissza, vissza … sírom ― visszasírom ― visszasír
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.