saját

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃɒjaːt]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: sa‧ját
• Rhymes: -aːt

Adjective

saját (comparative sajátabb, superlative legsajátabb)

1. own

   a saját apám ― my own father

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	saját	sajátok
accusative	sajátot	sajátokat
dative	sajátnak	sajátoknak
instrumental	sajáttal	sajátokkal
causal-final	sajátért	sajátokért
translative	sajáttá	sajátokká
terminative	sajátig	sajátokig
essive-formal	sajátként	sajátokként
essive-modal	—	—
inessive	sajátban	sajátokban
superessive	sajáton	sajátokon
adessive	sajátnál	sajátoknál
illative	sajátba	sajátokba
sublative	sajátra	sajátokra
allative	sajáthoz	sajátokhoz
elative	sajátból	sajátokból
delative	sajátról	sajátokról
ablative	sajáttól	sajátoktól
non-attributive possessive - singular	sajáté	sajátoké
non-attributive possessive - plural	sajátéi	sajátokéi

Possessive forms of saját
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sajátom	sajátjaim
2nd person sing.	sajátod	sajátjaid
3rd person sing.	sajátja	sajátjai
1st person plural	sajátunk	sajátjaink
2nd person plural	sajátotok	sajátjaitok
3rd person plural	sajátjuk	sajátjaik

Derived terms

• kisajátít
• sajátít
• sajátos
• sajátság

 

Expressions

• saját kezű

 

Further reading

• saját in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Northern Sami

Pronunciation

• (Kautokeino) IPA^(key): /ˈsajaːh(t)/

Verb

saját

1. second-person singular present indicative of sadjit