Open main menu

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

Of unknown origin.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈʃɒjaːt]
  • (file)
  • Hyphenation: sa‧ját

AdjectiveEdit

saját (comparative sajátabb, superlative legsajátabb)

  1. own
    a saját apámmy own father

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative saját sajátok
accusative sajátot sajátokat
dative sajátnak sajátoknak
instrumental sajáttal sajátokkal
causal-final sajátért sajátokért
translative sajáttá sajátokká
terminative sajátig sajátokig
essive-formal sajátként sajátokként
essive-modal
inessive sajátban sajátokban
superessive sajáton sajátokon
adessive sajátnál sajátoknál
illative sajátba sajátokba
sublative sajátra sajátokra
allative sajáthoz sajátokhoz
elative sajátból sajátokból
delative sajátról sajátokról
ablative sajáttól sajátoktól
Possessive forms of saját
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sajátom sajátjaim
2nd person sing. sajátod sajátjaid
3rd person sing. sajátja sajátjai
1st person plural sajátunk sajátjaink
2nd person plural sajátotok sajátjaitok
3rd person plural sajátjuk sajátjaik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Northern SamiEdit

PronunciationEdit

  • (Kautokeino) IPA(key): /ˈsajaːh(t)/

VerbEdit

saját

  1. second-person singular present indicative of sadjit