serpenyő

Hungarian

serpenyő

Etymology

Of debated origin:

1. Borrowed from South Slavic, ultimately from Proto-Slavic *čerpъ.
2. Borrowed from German, possibly based on Middle High German *scherpene pfanne (“clay skillet”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃɛrpɛɲøː]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ser‧pe‧nyő
• Rhymes: -ɲøː

Noun

serpenyő (plural serpenyők)

1. frying pan, skillet (long-handled, shallow pan used for frying food)

   Coordinate terms: lábas, lábos

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	serpenyő	serpenyők
accusative	serpenyőt	serpenyőket
dative	serpenyőnek	serpenyőknek
instrumental	serpenyővel	serpenyőkkel
causal-final	serpenyőért	serpenyőkért
translative	serpenyővé	serpenyőkké
terminative	serpenyőig	serpenyőkig
essive-formal	serpenyőként	serpenyőkként
essive-modal	—	—
inessive	serpenyőben	serpenyőkben
superessive	serpenyőn	serpenyőkön
adessive	serpenyőnél	serpenyőknél
illative	serpenyőbe	serpenyőkbe
sublative	serpenyőre	serpenyőkre
allative	serpenyőhöz	serpenyőkhöz
elative	serpenyőből	serpenyőkből
delative	serpenyőről	serpenyőkről
ablative	serpenyőtől	serpenyőktől
non-attributive possessive - singular	serpenyőé	serpenyőké
non-attributive possessive - plural	serpenyőéi	serpenyőkéi

Possessive forms of serpenyő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	serpenyőm	serpenyőim
2nd person sing.	serpenyőd	serpenyőid
3rd person sing.	serpenyője	serpenyői
1st person plural	serpenyőnk	serpenyőink
2nd person plural	serpenyőtök	serpenyőitek
3rd person plural	serpenyőjük	serpenyőik

Further reading

• serpenyő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN