szépít

Hungarian

Etymology

szép (“beautiful”) +‎ -ít (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈseːpiːt]
• Hyphenation: szé‧pít
• Rhymes: -iːt

Verb

szépít

1. (transitive) to embellish, beautify
2. (transitive) to whitewash (to cover errors)

Conjugation

conjugation of szépít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	szépítek	szépítesz	szépít	szépítünk	szépítetek	szépítenek
		Def.	szépítem	szépíted	szépíti	szépítjük	szépítitek	szépítik
		2nd-p. o.	szépítelek	―
	Past	Indef.	szépítettem	szépítettél	szépített	szépítettünk	szépítettetek	szépítettek
		Def.	szépítettem	szépítetted	szépítette	szépítettük	szépítettétek	szépítették
		2nd-p. o.	szépítettelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	szépítenék	szépítenél	szépítene	szépítenénk	szépítenétek	szépítenének
		Def.	szépíteném	szépítenéd	szépítené	szépítenénk	szépítenétek	szépítenék
		2nd-p. o.	szépítenélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	szépítsek	szépíts or szépítsél	szépítsen	szépítsünk	szépítsetek	szépítsenek
		Def.	szépítsem	szépítsd or szépítsed	szépítse	szépítsük	szépítsétek	szépítsék
		2nd-p. o.	szépítselek	―
Infinitive	szépíteni		szépítenem	szépítened	szépítenie	szépítenünk	szépítenetek	szépíteniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			szépítés	szépítő	szépített	szépítendő	szépítve	szépíthet

Derived terms

• szépítetlen
• szépítget
• szépíthető
• szépíttet

 

(With verbal prefixes):

• kiszépít
• megszépít

Further reading

• szépít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN