színtelen

Hungarian

szín (“colour”) +‎ -telen (“-less, without”)

színtelen (comparative színtelenebb, superlative legszíntelenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	színtelen	színtelenek
accusative	színtelent	színteleneket
dative	színtelennek	színteleneknek
instrumental	színtelennel	színtelenekkel
causal-final	színtelenért	színtelenekért
translative	színtelenné	színtelenekké
terminative	színtelenig	színtelenekig
essive-formal	színtelenként	színtelenekként
essive-modal	színtelenül	—
inessive	színtelenben	színtelenekben
superessive	színtelenen	színteleneken
adessive	színtelennél	színteleneknél
illative	színtelenbe	színtelenekbe
sublative	színtelenre	színtelenekre
allative	színtelenhez	színtelenekhez
elative	színtelenből	színtelenekből
delative	színtelenről	színtelenekről
ablative	színtelentől	színtelenektől
non-attributive possessive - singular	színtelené	színteleneké
non-attributive possessive - plural	színtelenéi	színtelenekéi