hallgatag

HungarianEdit

EtymologyEdit

hallgat (to stay silent) +‎ -ag (adjective-forming suffix)[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈhɒlɡɒtɒɡ]
  • Hyphenation: hall‧ga‧tag
  • Rhymes: -ɒɡ

AdjectiveEdit

hallgatag (comparative hallgatagabb, superlative leghallgatagabb)

  1. (of a person) taciturn, silent, reticent
    Synonyms: szűkszavú, szótlan, csöndes, szófukar, kevés szavú, magának való
    Antonym: beszédes
  2. (literary, of an object, thing) noiseless
    Synonyms: néma, zajtalan, hangtalan, csendes, nesztelen

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative hallgatag hallgatagok
accusative hallgatagot hallgatagokat
dative hallgatagnak hallgatagoknak
instrumental hallgataggal hallgatagokkal
causal-final hallgatagért hallgatagokért
translative hallgataggá hallgatagokká
terminative hallgatagig hallgatagokig
essive-formal hallgatagként hallgatagokként
essive-modal
inessive hallgatagban hallgatagokban
superessive hallgatagon hallgatagokon
adessive hallgatagnál hallgatagoknál
illative hallgatagba hallgatagokba
sublative hallgatagra hallgatagokra
allative hallgataghoz hallgatagokhoz
elative hallgatagból hallgatagokból
delative hallgatagról hallgatagokról
ablative hallgatagtól hallgatagoktól
non-attributive
possessive - singular
hallgatagé hallgatagoké
non-attributive
possessive - plural
hallgatagéi hallgatagokéi

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ hallgatag in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further readingEdit