szótő

HungarianEdit

EtymologyEdit

szó (word) +‎ (root, stem)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈsoːtøː]
  • Hyphenation: szó‧tő
  • Rhymes: -tøː

NounEdit

szótő (plural szótövek)

  1. (linguistics) root, stem

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative szótő szótövek
accusative szótövet szótöveket
dative szótőnek szótöveknek
instrumental szótővel szótövekkel
causal-final szótőért szótövekért
translative szótővé szótövekké
terminative szótőig szótövekig
essive-formal szótőként szótövekként
essive-modal
inessive szótőben szótövekben
superessive szótövön szótöveken
adessive szótőnél szótöveknél
illative szótőbe szótövekbe
sublative szótőre szótövekre
allative szótőhöz szótövekhez
elative szótőből szótövekből
delative szótőről szótövekről
ablative szótőtől szótövektől
non-attributive
possessive - singular
szótőé szótöveké
non-attributive
possessive - plural
szótőéi szótövekéi
Possessive forms of szótő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szótövem szótöveim
2nd person sing. szótöved szótöveid
3rd person sing. szótöve szótövei
1st person plural szótövünk szótöveink
2nd person plural szótövetek szótöveitek
3rd person plural szótövük szótöveik

Further readingEdit

  • szótő in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.