szalaszt

HungarianEdit

From the same root as szalad (“to run”) +‎ -aszt (causative suffix).^[1]

szalaszt

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

conjugation of szalaszt

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	szalasztok	szalasztasz	szalaszt	szalasztunk	szalasztotok	szalasztanak
		Def.	szalasztom	szalasztod	szalasztja	szalasztjuk	szalasztjátok	szalasztják
		2nd-p. o.	szalasztalak	―
	Past	Indef.	szalasztottam	szalasztottál	szalasztott	szalasztottunk	szalasztottatok	szalasztottak
		Def.	szalasztottam	szalasztottad	szalasztotta	szalasztottuk	szalasztottátok	szalasztották
		2nd-p. o.	szalasztottalak	―
Conditional mood	Present	Indef.	szalasztanék	szalasztanál	szalasztana	szalasztanánk	szalasztanátok	szalasztanának
		Def.	szalasztanám	szalasztanád	szalasztaná	szalasztanánk (or szalasztanók)	szalasztanátok	szalasztanák
		2nd-p. o.	szalasztanálak	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	szalasszak	szalassz or szalasszál	szalasszon	szalasszunk	szalasszatok	szalasszanak
		Def.	szalasszam	szalaszd or szalasszad	szalassza	szalasszuk	szalasszátok	szalasszák
		2nd-p. o.	szalasszalak	―
Infinitive	szalasztani		szalasztanom	szalasztanod	szalasztania	szalasztanunk	szalasztanotok	szalasztaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			szalasztás	szalasztó	szalasztott	szalasztandó	szalasztva	szalaszthat

(With verbal prefixes):

^ szalaszt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)