szalonképes

HungarianEdit

EtymologyEdit

szalon (salon) +‎ képes (capable), calque of German salonfähig.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈsɒloŋkeːpɛʃ]
  • Hyphenation: sza‧lon‧ké‧pes
  • Rhymes: -ɛʃ

AdjectiveEdit

szalonképes (comparative szalonképesebb, superlative legszalonképesebb)

  1. well-bred, fit for good society (person)
    Antonym: szalonképtelen
  2. (of clothing) presentable
    Antonym: szalonképtelen
  3. proper (thing)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szalonképes szalonképesek
accusative szalonképeset szalonképeseket
dative szalonképesnek szalonképeseknek
instrumental szalonképessel szalonképesekkel
causal-final szalonképesért szalonképesekért
translative szalonképessé szalonképesekké
terminative szalonképesig szalonképesekig
essive-formal szalonképesként szalonképesekként
essive-modal
inessive szalonképesben szalonképesekben
superessive szalonképesen szalonképeseken
adessive szalonképesnél szalonképeseknél
illative szalonképesbe szalonképesekbe
sublative szalonképesre szalonképesekre
allative szalonképeshez szalonképesekhez
elative szalonképesből szalonképesekből
delative szalonképesről szalonképesekről
ablative szalonképestől szalonképesektől
non-attributive
possessive - singular
szalonképesé szalonképeseké
non-attributive
possessive - plural
szalonképeséi szalonképesekéi

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ szalonképes in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further readingEdit